A Hős Ned Stark legendája

 

Első ének : A sör megismerése

Istenek leszármazottja volt ö a hős Stárk.
12 feladatott kapott az istenek atyától Kronosztól !
Már a 3-dik feladatánál járt , h legyőzze a mantikort.
Amikor a sziget partján kikötni készülő hajóra lelt.
Az úszó bárkából kiszállt 19 kardos kalóz.
Egyet látott feltűnő öltözetben.
A bátor közelebb ment egymaga.És nyugalomban szóba elegyedett velük.Kiderült h a bikák szigetére tartanak.
A vizeken hánykolódva a vitéz lélek megtudja, h rengeteg más világok is uralkodnak még.
Sziget 167002 partjainál rövid kitérőt tettek víz reményében.
A partól eltávolodva ellenséges egységek tartottak feléjük, különös címerrel.
A hirtelen nem szabályosan támadó ellent könnyen legyőzték.
Dombnak felfelé egy palotához értek, a kapuőröket megkérek hogy had menjenek be.
Mire a ház ura bebocsájtotta őket, és vendéglátásukban elmondta, hogy amivel kínálja őket az nem víz, hanem SÖR .
Mindenki nagyon furcsállotta az ízét. De feledhetetlen emlékeket nyújtott.
A hős kinek alkohol bíró képessége is nagy volt beszélgetésekből még kiderítette, hogy a vendégül látója a SÖR POLITÁK vezetője.
Amikor az est leszállt és a harcosok nyugovóra tértek vérfagyasztó sikolyokat hallottak a hegy csúcsáról. Hárpiák hangja volt akik ott őriztek a szélrózsa bűvös erejét.
Félelmet nem ismerő hősünk a reggel első fényes sugaraival útra kelt és gondolkodóba esett hogyan is győzze le a szörnyeket.
Útközben egy sörfőző házához ért ahol látja hogy rezes fényes fémből készült lefőző üstök vannak.
Rövid beszélgetés után az egyik üst fedőjét elkérte, majd a barlang bejáratánál felállította úgy hogy a fényt betükrözte a sötét mély nyíláson.
A szörnyek nem támadtak rá a fény félelmet keltett bennük. A mágikus műtárgyat megszerezve visszatérve a kikötőbe ismételten tengerre szálltak.
Ismét a bikák szigetére tartottak.

Második ének : Barátságok ösvénye

Hirtelen hatalmas vihar támadt rájuk, a matrózok eszeveszetten dolgoztak hogy a hajó el ne süllyedjen, és közben kánomba kántálták "POSZEIDON NAGY ISTEN ÓVJ MINKET ".
A viharban 4 ember életét vesztette mintha a Szkülla ragadta volna el őket a hajó tatjáról.
Mivel a bárka kisebb ácsmunkákra szorult, megállást parancsolt a vezér, hősünk az evezőkhöz sietett.
Sziget 166988 szigethez értek, kedves vendégszerető népek jöttek, ételt és italt hoztak a fáradt utazóknak.
Hatalmas városban szálltak meg pihenni ; viszont a sziget adottsága, hogy kevés fa és sok kő található rajta.
néroo a sziget főura, elhívatta őket a várába.
A kardos katonák és a hajókapitány, meg jelentek a találkozón míg a bátor hősünk a pórnép között segédkezett a vár építésében.
Nagy köveket mozgattak meg, hogy nagy és erős védelmet építsenek uruknak.
Vitéz lovagunknak kinek nem csak ereje hanem szíve is nagy volt, intellektuális beszédkészségével szóba elegyedett az építésben résztvevő emberekkel.
Kiderül hogy a sziklákból úgy lesz megmunkált kő hogy a várfal előtt reggel megjelenik.
Csodálkozva hallgatta a férfi.
Elhagyva a várkaput egy ritkás erdőhöz ért, és mit látnak szemei nem volt nem észrevehető. Óriások voltak kik a hegyeket bontották, és egy szemük volt!
Közelebb menet az 1ikükhöz, mire a szörnyetek kicsavart 1 fát gyökerestül a talajból és ráförmedve ráordított:
-MIT KERESEL ITT ? AZ ÉLETEDDEL JÁTSZOL HALANDÓ!
A hősünk aki nem félt a veszélytől felkapott egy sziklát, gatyáját levéve belecsavarta jól megpörgette és a nagy egyszemű felé hajította.
Hatalmas erővel zuhant a földre a küklopsz az egész sziget beleremegett a fájdalomba.
A szörny társai a segítségére siettek, de látván hogy milyen kis picurka ember győzte le térdre borulva óva intették.
-Héphaisztosz fiai vagyunk, a feladatunk az istenek fegyverinek kovácsolása és a hegyben rejlő értékes érckincsek kiaknázása.
-Ez engem nem érdekel ! Nekem fára lenne szükségem a hajó megjavításához, segítségetek kérem.
-Jól van ha szerzel nekünk 1 csorda kocát , neked adjuk amit csak kérsz.
Eközben a vendégségben levő csapat, csapra veri az újonnan szerzett arany színű istenek italát és felajánlja a várkapitánynak.
néroo kinek a szíve oly jó, az ízletes nedűt elnevezi népe fő italának.
És felajánl bármit amit kérnek az utazók.
A hegyről visszatérve a hős elmeséli mivel találta szemtől szemben magát és mi a megoldás rá.
A király a legnagyobb csordáját adja át a hajóskapitánynak.
Nyugovóra térnek, reggel már kezdhetik is a hajójuk javítását.
Pirkadatban a megszerzett ereklye fényesen izzott, szél lengte át a palota zegét-zugát.
Két napig tartott még a hajót felújították, és jó vendég szerettének híven átadta leggyorsabb Birimáját és legerősebb katapultját a vár császára.

Harmadik ének : Nyitás az újdonságok felé

Új szelek fújtak az óceán színén. A hajók sebesen szelték a vizet.
Gyorsan haladtak a céljuk felé. A Bikák szigetére; de előtte kitérőt tettek MrCsiz2 felé.
Egy napi útra a barát szível-lélekkel fogadja a vándorokat.
Elmondá az ereklye értékét és, hogy mire képes.
Azt állítja ha lemegy a Tartarosz mélyére a Kerberoszt legyőzve megleli az erejét.
A katonák egyből hátrálva megriadva felálltak az asztaltól.
A kapitány kijelentette hogy a legénység a hajó becses távolságában tartózkodhat.
Erre Mrcsiz elmondja a titok fő részét hogy meg felelő szelet kapnak az istenektől ha az árboc felé tartja; a vitorla megfeszül.
Felajánlja segítségét is, hogy velük tart mert nála van a fegyver amivel sebet ejthet a pokol szülöttén.
Még mikor Héraklész legyőzte a Hydrát a májába mártotta a tegezeket.
Az íjjal halálos sebet lehet ejteni még a halhatatlanokon is.
A barlanghoz közeledve a falvak kénes szagúvá és pestistől bűzlővé vált.
Fáklyákat készítettek a mélység kapujában, és hálát fogalmaztak istenüknek Zeusznak és Hádésznak, hogy adjon erőt az életben maradáshoz.
Rengeteg járásnyira találkoztak Kárónnal aki mint révész átviszi őket a túlpartra.
Viszont Kerberosz egy másik kijáratot őriz!
Félnapi járásnyira a bűnösök kertjénél.
Találkoztak Erinnüszel aki Orfeusz felesége volt, és pontosan útba igazította őket.
A mély párás sötétségben ahol a levegő is kevés volt, a fáklyák pislogtak.
A bestia 2 feje lehajtva a földre 1-el is csak félálomban figyelt.
A hősünk nekiiramodva parancsot a matrózokra, hogy támadás!
Sikerült lesújtania 4 embernek is; mikor a képzelet szülötte egy pillantásra 6-ot szétmarcangolt!
MrCsiz2 feszülésig húzta az íját... És az egyik feje szeme közé lött. Miközben nyult a következő nyílért az félisten dárdája végére szúrta a szívét a lénynek.
A vérét üvegcsébe tette és a egyik szemfogát is magával vitte a kutyafenevadnak; visszaindultak a kastélyba.
Elmondja a barát , hogy még egy dolog kell hogy működjön a szélrózsa mágikus ereje.
-"El kell jutnod Old Trafoldhoz, és az ö koronáján van az ékszem ami által működésbe hozható."

Negyedik ének : A felismerés ereje

Nyugodalmas pihenés után, hajnalban Mrcsiz2 hajónyi segítőt ad a hősünknek.
10 lovas és 10 hoplita katonát. Ők a legjobb emberi.
A szállító élelmiszerrel való fel töltése után útnak iramodtak.
Sziget 164534 Old felé vették az irányt amikor meglátták a kikötőt az álluk leesett a méretétől. A fás szigeten óriási hajógyártelep működött. A flotta árbocai a felhőket súrolták.
A lehorgonyzás követően a városba tartottak ahol egyszarvú repülő lovak és féllények tartózkodtak.
Az alsó testük ló volt a felső emberi. Kentaurok voltak, ö ki értenek a harcokhoz és a gyógyításhoz, nem el feledni a művészeti érzéküket és növényismeretüket sem.
Trafold békésen fogadta az utazókat, és egy terített asztalhoz kísérte őket.
A körasztalt körbe ülve elmesélte a hajóskapitány és a bátor lovag, hogy szükségük van a királyi koronaékszerre ami működésbe hozza a szélrózsát.
Old Trafold:
- A korona már évszázadok óta a sziklás hegységben található egy fenevad őrzi egy különös féllény, régen ember volt de le sújtottak rá.
A hegynek vették az irányt mindent hatalmas fenyvesek tűzdeltek.
A sziklafal ormánál szűk bejárat nyílt a lovasok nem tudták bevinni lovaikat így gyalog vették az akadályokat.
Egyre furcsábbá vált a terep mint valami útvesztő meredek sziklafalak ösvényekkel kijárva.
Furcsa nyomokra lettek figyelmesek valamilyen nagy patás állat nyomai voltak azok.
Riadalmukban elkezdtek jeleket karcolni a sziklába hogy véletlenül se tévedjenek el.
Hirtelen egy Kupola csarnokba értek, a kupola tetején a fény beszűrődött, és a földön heverő kincsek szétszórták a fényt.
Az egyik járatból dübörögve jelent meg a bikaszerű lény hatalmas erővel lesújtott a betolakodókra.
Felnyársalt vagy 4 dárdás harcost, mire feleszméltek a lovagok, hogy kardot kell rántani.
A bátor harcosunk felkapott egy aranypajzsot és nekirohant az izomkolosszusnak.
Hárította a bivaly tülkeit. A következő nekifutásnál felkapott a talajról egy pylumot amit bele is tört a szörny jobb combjába.
Az agresszív állat felkapott 2 katonát és hozzávágta a falhoz, egyből szörnyet haltak.
Hősünk erre eldobta a pajzsot és pikával felnyársalta a szerzetet.
A szörnyeteg üvöltésétől egy új járatrész omlott be amely kamrában a királyi korona volt látható.
A birodalom kincsét Old Trafordnak adták az ékkőért cserébe.
Nagyra becsült tiszteletének bizonyítékaként 20 íjászt és 2 biremát ajándékoz a vándorok csapatának.
Elmondja még hogy a Bikák szigete felé tartva még álljanak meg Sziget 162316 szigetvilágnál.
Mert háború készül a Világ Hódítok ellen!

Ötödik ének : A háború előtti csata

Mindenféle gondolatok jártak az utazók fejében, zúgtak a gondolatok már nem csak 1 kis család voltak hanem egy hadsereg . Úgy nézett ki a dolog hogy háborúba tartanak és az okát még nem is tudták.
Kombináltak mindenfélét hogy az istenek bosszúja, vagy elragadta a szűz lányát a királynak a habok az ellenséges vizeken.
2 napi utazás után arra lettek figyelmesek, hogy harci hadihajók közelednek feléjük. Ék alakzatot parancsolt a biriméra hajóknak és a csapat íjász hajóját tette középre. Hátha így meg úszhatja a nagy veszteséget.
Olyan közel voltak már az ellenség hajók h a döfőorron fénylett a fém.
Eközben a hajóskapitány eszébe juttatja a hősnek h az ereklyét most kéne kipróbálni .
A Kerberosz vérét rácseppentette az isteni szerkezetre és belehelyezte az ékszert majd a vitorla felé tartotta és elkiáltotta magát :
Segíts a jó széljárásban! Vigyél utunkra uram!
Ember még ily sebesen nem utazott még, úgy szelték a víz színét mit ahogy a sas úszik a levegőben.
A híres szigetet meglátva lelassítottak és kikötöttek.
Marbot várkastélya felé vették az irányt, érdekesnek tartották hogy az állattartó népnek nincsenek jószágaik.
Meg álltak a legelső farmernél akit élve találtak és megkérdezték tőle hogy:  -Mi lett háztáji állatokkal?
A csorda őre annyit mondott a nagy király majd választ ad nektek!
Ő nem látott semmit csak arra ébredt, hogy elszegényedett és az éhhalál szélére sodródott.
Tudatlanul a hatalmas cár felé vették az utat, a kastélyban érdekes viselkedéssel fogadta a vándorokat.
-Nem lehet visszafordítani! Elkezdődött! Háborúba léptünk!
-Nemes király kinek ereje és csapati legyőzhetetlenek, felajánljuk segítségünket ha értelmes válasszal szolgálsz .
-Mi lett a környező csordákkal?
-Bevallom; a felét feláldoztam az istenek oltárán . Áldás reményében . A háború elkerülhetetlen , istenek ereje óvja a csatákban bátor és hős csapataimat.
-És a másik felével mi lett?
-Elragadta a mondák világából sem ismert félelmetes mantikor. Legyőzhetetlen szörnyeteg. Tüzet és mérget okád a szájaiból és repülve csap le áldozatára.
-Ez ellen nincs menekvés, inkább az állatokat vigye a birtokról mint hogy a fiatal férfiakat nőket akikből majd kardforgató lesz.
-Köszönjük a választ, ha legyőzzük a képzelet szülöttét akkor a háborúban meg felelő pozícióból had vezessem a saját csapataimat.
-Megegyeztünk, söt ha ilyen bátor vagy utána felajánlom legnagyobb kincsemet.
A réten felállították Néroo-tól kapott katapultot és körbevették köralakban az íjászok eléjük kerültek a hopliták mögéjük a kardosok és lovasok.
Beesteledett a hold sem világított, a bestia nem jelent meg egy jó darabig.
Még parancsba adta az embereinek hogy bőgjenek mint a tehén, ha életbe akarnak maradni a háború előtt.
A szörnyeteg egyik feje miközben levegőt vett parázslott. Így egy kicsit észrevehető volt.
Az íjjászok tüzes nyíllal sorozatosan lőni kezdték, a testébe fúródott íjak fénylettek a sötétben.
A katapultot célra állítva sütötték el de mellé ment.
Lecsapott a hopliták és kardos katonákra. Döftek szúrtak de mély sebet nem ejtettek rajta.
A katapulttal eközben könnyeben célozhattak mivel a földön volt, ismételten rálőttek.
A fél szárnyát és lábát törte el a hatalmas szikladarab. A lovasok vágtáztak, a sebesült lény felé, a kardjuk csörömpölt miközben a hüvelyből kirántották. És hatalmas robajjal és ordítással sújtottak le rá.
Segítségükre érkezett Marbot fővezér Lovasszekeres különleges alakulata.
A végső döfést mégis a hős vitte be aki a 3 fejű lény 2 fejét meg fojtotta a 3-ik fejével körbecsavarva.
A bátor és nagy lelkű félisten a parancsnoki kinevezése után még hazaindult otthonába, toborozni a csatára.
Megkapta még a főcsászár legnagyobb kincsét leánya kezét ajánlotta fel .
Ilyen érték nem utasítható vissza, a birodalmak közötti jó kapcsolat alapja.

Hatodik ének : Az egó legyőzése

Haza az úton egy furcsa kopár sziget mellett haladtak el ahol szirének énekét hallották és a kracken védelmezte a sziget partját.
Egyre közelebb értek a hős szülő falujához Sziget 164661.
Démétér istennének áldozatul a kihalászott halakból felajánlottak máglyán a parton, a szép termés reményében.
A városba tartva fel figyeltek különös kő szobrokra, mintha igazi emberek lettek volna.
Aztán az egyikben felismerte Achilleus bátor társának arcát és viseletét.
Rajta kívül nem visel más ilyen mellvértet és téglatest alakú pajzsot, az elefántcsontból készült markolata a gladiusnak, ami egyből felismerhető volt.
A város felé tartva találkoztak egy ifjú gyerekkel aki elmesélte, hogy a legszebb leány medusa; gorgóvá változott, és tekintete kővé dermeszti a legbátrabb embert is. És pikkelyes testén a legélesebb fegyver sem hatol át. Nyílzáport zúdítottak rá de esélytelen küzdelem volt a halandók részéről.
A haja helyén mérges kígyók vannak amikkel megmarta áldozatait és kínok között múltak el.
A hős kinek ereje mint a szikla és teste mint a vas, lelke mint a legerősebb égető fényes napsugár és szelleme mint a legrendezettebb könyvtár; a veszély irányába vette az útját.
Úton elgondolkodott hogyan is győzhetné le a betolakodót meg miért is válhatott ilyenné.
Sejti hogy a szépsége tette ilyenné az egó elhatalmasodott felette és kérkedni kezdett vele.
Leült az út mellé elő vette a tarisznyájából az elemózsiát. Hátra dőlt a fűre az égre emelte tekintetét. És várta hogy jelet küldjön neki az ő istene.
Miközben nézte az égen úszó felhőket, egyszer csak egy fény sugár ütötte át a felhőt és oda világított mellé a csipkebokorra.
És meg lepődve látta hogy egy imádkozó sáska pont ott vadászott.
Mozdulatlanul várva hogy elejthesse prédáját.
És ekkor követte példáját, imára borult és megköszönte istenének a jelet. És arra kérte őket segítsék tervét had győzze le az ellenségét.
A segítségért cserébe felajánlja a Kerberosz nagy hatalmú agyarát.
Athéné istennő megjelent mint egy villámcsapás a hős mögött. És ezt mondta:
-Így kell neked is megjelenned a szörny mögött!
Tetszik a terved, díjazom a bátorságodat, és bevallom régóta vágytam már erre a nagy hatalmú ereklyére.
Segítségül csalinak hogy csapdába csald, a gyilkos medusat. Küldök neked 8 leggyorsabb és legjobb harci szekeremet. Hogy körbe köbre járva csalják hozzád, hogy bevégezd a sorsát.
Majd elvette a szemfogat és el is tűnt, úgy mint a penge szeli a levegőt egy suhintással.
A bátor lovag nem lepődött meg rajta, hogy Athéne fejébe látva kiolvasta a terv részleteit.
Tehát felkerekedett és Lord szellemvárosa felé vette az irányt.
Amint odaért, felidézte a csatát amikor a földdel tették egyenlővé a várost.
És elűzték annak gonosz urát. Mára minden lakója elhagyta a romokat.
Csak a csupasz lerombolt várfalak és oszlopcsarnokok maradtak. Ahol csak a holtak lelke jár, és sikolt a szél.
Ez lesz az a hely ahol a gorgó elveszti a fejét. És meg gyorsította lépteit, mert tudta sietnie kell.
Athéné szekerei már úton voltak, menekülést színlelve csalják ide.
Mint csali a vadat, ide a szörnyet.
A tettre kész bátor lovag mellvértjét és arcát összepiszkította korommal.
Odalépett egy földön fekvő elszenesedett holtesthez a kezéből kicsavarta a Szaracén kardot amit még mindig szorított. és ezt mondta:
-Nincs eme fegyvere többet szükséged ezen a világon, mert utad végletért. De ennek a kardnak itt még küldetése van.
El rejtőzködött az oszlopcsarnokban az egyik átjáró kijáratánál.
Hogy majd amikor a szekereket üldözve a bestia elfut mellette akkor a szemébe süssön a nap és vakítsa el. És letudjon sülytani rá hátulról. Tudta hogy egy esélye van. Ha a le kisebb hibát is véti, a medusa és a kígyók észreveszik, felé fordulnak ránéznek és köve dermed örökre. A szekerek zaja közeledtüket jelezték. Ő mozdulatlanul a falhoz simulva némán várta a medusa érkezését. A szekerek már az átjáróban voltak, a medusa minden egyes pillanatban közelebb került hozzá. Már közel érezte a győzelmet. Ahogy a szörny az 1-ik kezét kinyújtotta a szekér felé már a fogat hajtó sisak tollát ragadta meg.
Mikor áthaladtak az átjáróban a hős előtt, egy pillanatra elvakította a nap.
Lesújtott kardjával.
A nyakát célozta , minden erejét beleadta. Mint a feszült íj elpattan az energia nagy erővel.
Egy suhanás a rozsdás penge úgy választotta el a fejet a törzstől; mint egy csirke fejét csapta volna le a bárd.
Ahogy a medusa feje pörgött a levegőben látszott rajta meg lepődni sem volt ideje.
A leggyorsabb halál a testöl elválasztani a fejet.
Belemártotta a kígyók mérgébe a kardját, bevonatot képzet a fegyveren.
A rozsdás acél smaragd zöldre változott, és a földre hulló méregtől virágok bújtak ki a talajból.
A vadász elásta a medusa fejét hogy gonosz kezébe ne kerüljön, és rágörgetett egy hatalmas követ.
(Később a Hesperisek almafája nőtt ki a szikla alól, ami Héra gyümölcsöskertje lett, ahol a fán az örök ifjúság és halhatatlanság aranyalmái teremnek.)
Lordlerombolt városát elhagyva a saját szülőhazához vette az irányt. Útközben csatlakozott hozzá egy juhász kutya , kicsit csapzott volt a szőre, de jó erőben volt. Ételt adott neki és követte a vándort.

Hetedik ének : Az otthon nyugalma

Az atyai otthon hűvösében a kedvese, kit Marbot fél istentől kapott a bizalom jeléül. Vacsorával várta.
Hirtelen libasorban az egész sziget lakossága ajándékokkal a kezükben közeledtek a ház felé.
Az épület előtt egy nagy csoportba tömörülve, hálát adtak a hősnek hogy meg mentene őket a szikla örök rabságától.
-Nők és Férfiak, szülőföldem szomszédai.
-Csatlakozzatok hozzám, háború közeleg .
A tömegből kilépve egy vak öregember lépett ki aki a tanács része volt, a sziget irányításában vett részt és az hírlett róla h lát a jövőbe. Így szólt :
-A háborúból ha győztesen szeretnél kikerülni a SÖR POLITÁKAT és Marbot szövetségét egyesítened kell.
A felajánlott étket és italt lakoma formájában visszaadta a népnek. Ének és zene töltötte meg a környező levegőt.

Másnap posta galambot küldött a távoli ismerősöknek.:
-Murmunc-nak szánt levelében vázolja egy szebb világ lehetőségének irányát. A keleti átjáróhoz hívatja legbátrabb harcosaival.
-néroonak eme szavakat írta, emlékezett a hatalmas véd művekre.: Segítségül hívnám védelmi csapataidat a harcok idejére.
-Old Traford várába küldött madár vitte a hírt: A háború elkezdődött, a keleti fontvonalt támadni kell.
-Marbot szigetére szárnyaló galamb lábára rögzített pecsétes levél tartalma:
Tiszteletem mélyen becsült barátom. Nyugalomra intelek, erős sereget szedtünk össze a gaz és ádáz Világ hódítók ellen, az istenek tekintete rajtunk van. Jelző hajóid irányítsd át a szoros felé, lángba borítjuk hajóikat. Blokád alá vesszük a kikötőket.

Mielőtt magasan járna a nap kiindultak a földekre, meglátszódott rajta az emberek hiánya.
A gyümölcsösök rogyásig voltak terméssel. A veteményesek teljesen elgazosodtak.
Vad nyulak és vakondok túrták a talajt.
A hízók és a vágó állatok szabadon bolyongtak.
Amikor sebesen vágtázó lovasfutár érkezett:
-Nagy úr, távolról érkeztem hozzád a messzi dél tengerekről.
Probléma aggasztja a népeket, váraink ostromolják a Gigászok hada.
Istenek szülöttei akiket száműztek a földre.
Nyílhegy alakú sziget Sziget 171714, ami a helyi birtokosok kezében van.
Viszont az óriások hegyeket bontanak le, mérhetetlen erejük van.
-Pihenj meg futár, később átbeszéljük a teendőket.
Argó nevű hajóját ami a leggyorsabb volt a birodalomban MrCsiz2 felé utasította.
-Hozzátok elém a barátom, mondjátok neki: "égető szükség van a seregedre"
Elakarta felejteni a vérengéz érzését. Eső cseppek hullottak a száraz repedezett földre. A nap sütés mellet szivárvány magaslott az égre. Gyönyörű látvány volt, a kedvese mellé húzta a szíve. Uranoszt a szájára vette , hogy fújjon kedvező szelet a hajónak.
Az úton leszakított szőlőt szemezgette, miközben a szerelme ölébe hajtotta fejét.

A kutya a lábuk mellé heveredett.
-Elnézést kérek, de távoli provinciák hívtak segítségül. És szívem ügye azon népek sorsa.
Ígérem amint tudok visszatérek a csata mezőről.
-Most már egyek vagyunk , megvárlak és elláttatom a sziget ügyeit távollétedben.

Kakasszóra a földek ura a kovácsok felé vette az irányt.
Megkérte őket a nagyobb offenzívához való felkészülésre, több erős embert kell beállítani a fegyverkészítésbe. Sodronyingeket és lándzsákat várt elsőként. A bányák éjt-nappalátéve véssék és szakítsák a sziklákat; az ércek megszerzése érdekében.
A sziget öblénél működött a hajóácsok faluja.
Az erdészektől kivágott hasított fát szállíttatott a faipari feldolgozóüzembe.
Meg parancsolata hogy legfőként még egy dokkot kell létesíteniük, a gyártás fellendítése a cél.
Estetájt körbelovagolva a szigetet, meglátogatja a helyi templomot.
Rég nem járt ott senki, repedezett kövekkel burkolt épület volt már.
A lépcsőn felfelé haladva észrevette, hogy a "Saggitárius" és a "Scorpio" csillagkép felé megy le a nap. Az "antares" csillag érintette a templom ormát.
A skorpió szíve volt az amit célzott a nyilas; bátor tettek kellenek , hogy célba vegyük a napot.
Fölötte magasodott az "ophiuchus" , az ereje mélyen a tejút hasadékából született és az aranykapú megvilágosító ereje felé mutat. Ő az aki megtanulta az erőket uralni. A gyógyítás istene, Keironnak a kentaurnak ö tanította a gyógyítást.
A konstelláció fényei nyugodalommal töltötték meg a lelkét.
Idő után kőfejtőket alakított ki a márvány hegységben. A szent kegyhely felújítását látta jónak. Ökrökkel szállíttatta a megmunkált kőlapokat és oszlopokat a templom építéséhez.
Az elízium kapuja nevet kapja.
Az építkezésről látja hogy Argó hajója közeleg , egy flottányi hajóval.
MrCsiz2 való tárgyalásokon megbeszélésre került, hogy 2 napon belül útnak kell indulni de két feladatot kell teljesíteni egyszerre.
Mivel a Gigászok ellen nem volt tervük, puszta kézzel mégsem vehették fel a harcot.
mremil Déloszi mindentudó filozófus polihisztor bölcshöz indult, mert tudni illik hogy ö megmondója a sors útjának.

Nyolcadik ének : Háború!

Hatalmas érzés volt amikor megtekintette a seregét. A hajók hosszú sorokban indultak el a kikötőkből. Élen mentek a támadó bárkák, félelmet keltettek a monstrumok amik döfőorral és katapulttal voltak felszerelt, az ellenség tengeri flottáiban. Mögöttük sorakoztak a ballisztás hajó amihez csáklyás ostromnyilakat is kovácsoltak. Mögöttük még a kikötőben a szállító egységek várakoztak az utolsó beszállókra, előszór a lovakat rakták a hajó gyomrába. Erős és gyors hajók voltak azok 3 sor evezős aminek a hasmagassága alacsony . Pajzsok szegélyezték a pricset, megmunkált fémből készültek.
A hős még csókot nyomott kedves ajkára azt mondta "tündérien bájos angyalom, amikor a liliom szirma hull itthon leszek épségben melletted"
Aztán a hajón feltartotta a szélrózsát és Kelet felé indult a szoroshoz.
Sziget 167183 Furcsa szigetnél találkozott társaival a csapatok élén álló nemes.
Minden tábornok előre küldte a felderítő hajókat, és tárgyalásokba kezdtek.
Arra jutottak , hogy nem a szorosban kell támadni hanem a szoros két partját kell kettéválasztani. Ha az ellenséget kettévágják , felmorzsolódik az utánpótlás és sok idő a hosszú távolság, így megszűnik az ellenfél létezni.

Eközben a barát már mremil jósdájában lépkedett. Mosolyogva fogadta a bölcs első mondatát.
-Köszönöm szépen hogy hoztál nekem a saját borodból.
Aki mindent tud annak a láthatatlanról is fogalma van.
-Azért jöttem eléd...
-Menjetek a társaiddal az Orion lábához ahol a titánok bokályánál van egy sziget. Repülő lények élnek ott. Erős segítőkre találtok amikkel letudjátok győzni a Gigászokat. Használjátok az istenek fegyverit.
-Ámuldozom a válaszodon, mélyen tisztellek érte. Amint hazaérek küldök még a hegyeim borából.
-Mi előtt elindulnál ismerkedj meg a legjobb tanítványommal a legbölcsebb hadvezérrel spega01 fő nagysága.
A pagoda középső szintjére tértek és lakomázni kezdtek. Kiderült , hogy a barát mellé állított vezér nagyon gyors észjárású így kellemes lesz vele együtt harcolni.

A felderítő hajók jelentése után, megvitatásra került a csata mező felosztása.
A döntésük a hajnali támadás volt, a hajókat a szoros egyik végébe állították fel.
Az íj húrja elpattan stratégiát alkalmazták.
néroo volt aki a fregattokat vezette, élen a gyújtóhajók közvetlen mögöttük a lángszórós bárkák ,és leghátul a birodalom legerősebb brimera flottája.
A cél, hogy a szurdokba csalják az ellenfelet és halálos csapást mérjenek rájuk.
Délen A hős és a Sörpoliták vezetője sorakoztak fel, meg mondhatatlan mennyiségű lándzsás és dárdás katonáikkal, íjászok voltak  akik támogatták őket a csatatéren. A hősnek kicsit furcsa is volt h pityókásan szedett-vedett formában sorakoztak a Politák seregei. De mivel , hogy elhívatott volt nem is vett róla tudomást.
Az Északi oldalon Marbot és Old Traford szalutálttal a seregük élén. Óriási mennyiségű harci szekér és nehéz páncélos lovas várta az indulást.
-A halálba tartunk és nem tovább, az elízium mezején majd újra találkozunk. Viszont ha most eltiporjuk ez ellenséget béke honol az óperenciás tengereken is mindörökké. Ehhez csak a ti bátorságotok kell!
Látni lehetett a szurdok mindkét partjáról a tábortüzeket, őrszemek állomásoztak az első felderítő csapatok indulásáig.
Lassú trimerák indultak az ellenfél felé .
A nap első sugaraival már erőltetett menetben haladtak az ellenséges városok felé, hatalmas hangzavarra ébredtek a Világ hódítók pajzsok és acél fegyverek csattogása volt a menetelés dübörgése mellett.
Ostromgépeket állítottak mind a két oldalon.
A vérvédelemben voltak szurkot hajító gépek és csiszolt gömb alakú sziklák amiket egy "csúszdán" az egységekre lehetett zúdítani.
Az Északi oldalon , katapultok kőzáporától sötétült el a nap, a várat messziről megostromolták. A szekerek és a lovak betörve a várba, egy lángokban álló városban találták magukat. A lovukról leszállva saját maguk kellett lenniük gyalogszerrel. Ez az igazi embert próbáló feladat, odafigyelni, hogy a véletlenségből nehogy a tűz martalékául váljanak, és véletlenül se az ellenség fegyvere hasítsa fel a testét.
Nyílegyenest a tenger felé vezető kijárat felé vették az irányt.
A Déli oldalon eközben a hősnek eszébe jut a szerelme , mikor a Bikák szigetén legyöte a Khimerát a gyengéét használta ellene.
Az ostrom tornyokat a vár védelemtől messzebb guríttatta , faltörő kossal az íjászokat küldte lassan a bejára irányába.
A torony mögött fel sorakozó gyalogság között, a tűz érzése izzott.
Bátor lelkesedéssel test a testhez érve, pajzs és fegyver egymáshoz feszülve.
Teknős béka alakzatban haladtak a fal felé, óriás sündisznónak látszódott.
A várvédelem ostrom csúszdáknál kardos katonák voltak, a szurok hajító gépeknél íjászok.
A falra felérve lándzsákkal szúrtak és döftek, dárdákat hajítottak az ellenségre ; akik ettől a mélybe a falról. Segítségükre indultak a védő íjászok akik a kost figyelték de nem jött használati távolságon belül. Ekkor a Politák a kost fel gyújtották alkohollal. És "szétszóródj"-ot parancsolt a távolsági egységek között.
Nem tudott mit tenni a Hódító vezér, a falon levő hős felé kezdett tüzelni.
A pajzsokról törötten pattantak le a fa nyílvesszőik .
A kapu tövéből a Lovagrend a tegezükből égő vesszőket lőttek a falon belülre.
Össze vissza szálltak , semmilyen célzott lövés nem volt benne; még a szél is meg libbentette a hulló nyílvesszőket. Megszédülve nem is lehet pontosan lőni.
De volt egy pár ami lepattant a reluxaszáról és a szurkot tároló edények felé gurult tovább.
Lángba borult a bástya.
A tengeren a trimera seregre felfigyeltek a meg maradt ellenséges csapatok és sebesen vitorlát bontottak.
néroo adta a hős a szélrózsát még a megbeszélésen, és gyors megfordulásra ösztökélte a matrózokat.
A hadihajók egyre közelebb értek de a trimerák gyorsabbak voltak és elcsalták őket a szurdok felé.
Mint mikor nem látod a fától az erdőt, úgy sorakoztak fel a hajók egymás mögött.
Egy hajónyi rés volt középen ahol néroo a parancsnoki hajóival a csapatok mögé tudott vitorlázni.
Az ellenség nem sejtette, hogy nem csak egy sornyi hajó állja az útját.
Fémből kovácsolt orrkúp volt a hajókon így nem tudott kárt tenni a saját hajótestében a lángszóró. Amikor elsütötték a fegyvereket a Világ Hódítók fellángolva égtek le.
A hajító gépekkel felszeret ostrom bárkák vas golyókat és égő olajoshordókat lőttek, az ellenséges hajótestek faszerkezetei felsírtak a be csapódásoktól. A Hódítók öble és szigetvilágai vérben és lángban úsztak. Még az istenek is megsegítették a csatánkat; a Leviatán...

 

 

Az oldal szerkesztés alatt áll!